Az utóbbi időben egyre több hírforrás számol be a csapvíz minták ólomtartalmának vizsgálati eredményeiről.
A tények aggasztóak: a 70-es évek előtt épült házak többsége érintett.

Az is elgondolkodtató, hogy az újonnan épített lakásokban is mértünk már határérték többszörösét meghaladó ólomtartalmat a csapvízben.

Az ólom egy jól ismert toxikus nehézfém, emberre gyakorolt mérgező hatása már régóta köztudott. Az elfogyasztott csapvízben lévő ólom a szervezetben felszívódik, a véráramba jut, és káros egészségi hatásokat okoz.
A terhes anyák, magzatok, csecsemők és kisgyermekek különösen érzékenyek az ólom káros hatásaival kapcsolatban, ugyanis testtömegükhöz képest több vizet vesznek fel, nagyobb arányban kötik meg a benne lévő ólmot. Ezen kívül az ólom magzati károsodást okozhat, kedvezőtlen hatással van a gyermekek mentális fejlődésére, szellemi képességeire, intelligencia-szintjére.
Felnőtteknél tapasztalt káros hatások közül kiemelhetők egyes fontos ionok, nyomelemek, vitaminok (kalcium, vas, cink, D-vitamin) hasznosulásának romlása.
Az ólom tartalmú ivóvíznek nincsen különös íze vagy szaga, így pl. fémes íz megjelenése nem utal az ivóvízben lévő ólom mennyiségére.

Ha a vízhálózat és az épület kora alapján feltételezhető, hogy ólom kerülhet az ivóvízbe, érdemes a csapvizet megvizsgáltatni.

 A vizsgálati eredmény függvényében lehet mérlegelni, milyen lehetőségek jöhetnek szóba a csapvíz minőségének javítására.